Versek ovisoknak

Gyárfás Endre: Ébresztő

Ébresztőt fújnak
fürge rigók;
ledobja kertem a
hótakarót.
Ébred a hóvirág,
körültekint,
meglesi alvó
testvéreit.
Parányi harangja
messzire cseng:
- Tőzike, ibolya,
ne szenderegj!
Salamon pecsétje,
téltemető,
sáfrány és kankalin,
bújj csak elő!
Bőrlevél, jácint,
ébredjetek!
Itt az ÉV reggele:
a kikelet.

Káldi János:Hóvirág

Itt-ott látsz még hóruhát,
S már nyílik a hóvirág.

Csoda-fehér, egyszerű,
Szárra nőtt kis csengettyű.

Szinte már a hó alól,
Szüntelen a szava szól.

Mit csilingel? Mit csörög?
Búcsúzót a tél fölött.

Devecsery László: Bohóc-biztató

Gyertek, gyertek, gyerekek!
Én veletek nevetek!
Mosolyogjunk, kacagjunk,
kacagtatók maradjunk!

Néha úgyis rossz a világ:
víg kedvünkből nyíljon virág!
Szedjük gyorsan nagy csokorba!
Nézzük meg, hogy ki mogorva!

Adjuk néki ezt a csokrot,
vidámságból termett bokrot…
Ő se legyen szomorú,
elkerülje őt a bú!

Most mindenki nevessen;
mosolyogva szeressen!

Drégely László: Karnevál

Pörög a sok táncospár
Trilla-lalla, haj,
Három napja áll a bál
Trilla-lalla, haj!

Ferkó fején korona,
Paprika az orra,
Karnevál-hercegnek
Udvari bohóca.

Mögötte Sárika
Tipeg, mint egy dáma,
Hátán színes legyező:
Ő egy kényes páva.

Nagyra nőtt a füle
A szegény Karcsinak,
Azért gondolt egyet.
Felcsapott csacsinak.

Marika virág lett,
Fehér szirmú rózsa,
Párja a tulipán:
Szomszédból a Jóska.

Erzsike parókát
Rakott a fejére,
Rokokó dáma lett
Erre az estére.

Imre kardot kötött,
Beállott huszárnak,
Peng a sarkantyúja,
Mikor csárdást járnak.

Postás a Zsuzsika,
Vállán lóg a táska,
Benne van sok levél,
Csak írva nincs rája.

Pista, a csillagász,
Távcsövén át nézi:
Feje felett az a léggömb
Földi, avagy égi?

Karnevál hercege
Fenn ül arany trónján,
Mellette a hercegnő:
Klárika a jobbján.

Három napja tart a bál
Trilla-lalla, haj!
Pörög a sok táncospár
Trilla-lalla, haj!

Sarkady Sándor: Farsang

Fruskák, Zsuzskák, Dorottyák,
Járjátok a bolondját;
Dínomdánom, vigalom –
Nincs a táncra tilalom!

Maskarások, bolondok,
Rázzátok a kolompot;
Takarodjon el a tél –
Örvendezzen, aki él!

Czeglédy Gabriella: Áll a bál

Farsangi fánk,
pufóka,
teremben áll
a móka.

Kéményseprő,
Piroska,
a szakács meg
a kukta

ropják együtt
a táncot,
mind megeszik
a fánkot.

Gazdag Erzsi: Itt a farsang

Itt a farsang, áll a bál,
keringőzik a kanál,
Csárdást jár a habverő,
bokázik a máktörő.

Dirreg, durrog a mozsár,
táncosra vár a kosár,
A kávészem int neki,
míg az őrlő pergeti.

Heje-huja vigalom!
habos fánk a jutalom.
Mákos patkó, babkávé,
értük van a parádé.

Drégely László: Jancsi-bohóc

Hipi-hop,
Itt vagyok,
Szamárfület
Mutatok.
Hoplá-hó,
Táncolok,
Ugye milyen
Szép vagyok?
Orrom retek,
Fülem kajla,
Aki itt van,
Hangom hallja:
Jancsi bohóc
Az én nevem,
Aki sír, azt
Kinevetem!

Mészely József: Januári biztató

Mint a liszt, a hó úgy szitál,
Milliónyi ezüst kristály,
Milliónyi porka csillag
A fehér domb, hová hívlak.

Villantsuk fel pántlikáját,
Örömeink sícsúszdáját,
S rójuk tele kanyargással,
Piros pozsgás ujjongással!

Tóthárpád Ferenc: Fogócska a hóban

Ébred a határ,
puha künn a hó.
Kedvem ragyogó,
te vagy a fogó.

Messze szaladunk,
csuda szép a rét!
Jönnek mivelünk
kicsi cinegék.

Huss! Cinege, huss!
Fuss a havon, fuss!

Mentovics Éva: Hóruha

Hóruhába öltöztek már
kertek, és a házak,
hótakaró fedi be a
színe vesztett tájat.

Hósapka a kéményeken,
az utcákon hókabát…
jótékonyan eltakarja
a didergő út porát.

Mentovics Éva: Hóember

Hógolyó a fejem, hasam,
jégpapucsban tipegek,
nem vágyódom melegségre,
kedvelem a hideget.

Azt mondják, hogy nyalka vagyok,
csuda csinos, fess legény.
Széllelbélelt, lyukas fazék
van a fejem tetején.

Hogyha néha meglátogat
néhány kedves jóbarát,
nem csokit hoz, hanem fagyit,
hógombócot, s hódarát.

Tóthárpád Ferenc: Tájkép

Amíg a lomha est leszáll,
fehér parókát húz a hegy,
a szél felkapja illatát,
a téli táj is szendereg.

Elnyugszik már a város is
levetve dörmögő zaját,
és elpihennek álmosan
a falvak és a kis tanyák.

Drégely László: Karácsonyi köszöntő

Csillagfény - gyertyafény
karácsony estéjén

Öröm és békesség,
tündöklő fényesség.

Fenyőfa, ajándék;
cukorka, sok játék...

Asztalon friss kalács,
illata mily csodás!

Kis fiúk - kis lányok,
minden jót kívánok!

Devecsery László: Harang szól valahol…

Szellő rezdül csendben,
hópihékkel játszik,
az egész világból
gyöngy-fehérség látszik.

Pillangó pihékkel
fehéredik minden,
ennél szebb varázslat
egész évben nincsen.

Harang szól valahol,
megörül a télnek,
lámpa gyúl oltáron,
karácsonyi fénynek.

Csengőszó csendíti
hírét égi hírnek:
boldogság örömét
jövő reményének.

Messzi, távol innen,
betlehemi éjben,
kis Jézus született
barlang rejtekében.

Kecsmáry László: December

December, december,
nézzétek csak hóember!

Hóból van a pocakja,
hóból van a kobakja,
hóból van a nadrágja,
hóból van a kabátja,
hóból van a keze, lába,
hóból van a nyaka, válla,
hóból van a füle, szája,
csak az orra répa,
csak a szeme szén,
s egy nagy lyukas lábas
csücsül a fején!

Czeglédy Gabriella: Első hó

Hópihe, télcsoda,

fehér az útpadka.

Havas a

háztető,

útmenti

kisfenyő.

A kert is

fehérlik,

hulljon csak

reggelig!

Weöres Sándor: Szép a fenyő

Szép a fenyő télen-nyáron,
sose lepi dermedt álom:
míg az ágán jég szikrázik,
üde zöldje csak pompázik.

Nagykarácsony immár eljő,
érkezik az újesztendő.
Míg a mező dermed, fázik,
a zöld fenyves csak pompázik.

Gáspár János: Hull a friss hó…

Hull a friss hó,

jaj, be jó!

Maholnap szánkózunk,

a jégen csúszkálunk,

hóembert csinálunk.

Devecsery László: Karácsonyi pillangók

Karácsonyi kismadár
üldögél az ágon;
karácsonyi muzsika:
szél zenél a fákon.

Könnyed röptű hópihék
pillangóként szállnak,
ünnepváró pásztorok
köszönteni járnak.

Közeleg az este is:
hótiszta az álom;
angyal szavú szózatod
igaz szívvel várom.